KARROK A SZÉL ÉS AZ ESŐ SZIGETÉN

Veress M.-Tóth G.-Zentai Z.-Czöpek I.

Diego de Almagro-szigete

            A Dél-Amerika DNy-i, fjordos partja mentén sorakozó patagóniai szigetcsoport egyike Diego de Almagro-szigete, A szigetet felépítő idős, óidei kőzetek átkristályosodtak. Ez történt a mészkővel is, amely márvánnyá alakult. A márvány 2-3, több száz méteres szélességű sávokban kifejlődve részekre különíti a sziget különböző kristályos kőzeteit. A pleisztocén eljegesedés gleccserei gleccservölgyeket alakítottak ki a szigeten. Az idősebb gleccservölgyeknek már csak maradványai vannak. A völgyek talpmaradványai sík felszínek formájában viszonylag magasan (400 m felett) fordulnak elő. A fiatalabb gleccservölgyekbe a tenger benyomulhatott, ezáltal fjordok jöttek létre.

            A sziget különleges, extrém természeti viszonyokkal rendelkezik. A csapadék mennyisége elérheti a 8000 mm-t évente. A Ny-i szél szünet nélkül fúj (sebessége 60-80 km/h, de előfordulhatnak 150-200 km/h sebességű széllökések is). A fentiek miatt a sziget magasabb részei növénytelenek, hiányzik a talaj is. Emiatt a szél által terelt csapadékvíz közvetlenül kerül érintkezésbe a márvánnyal. Növényzet csak az alacsonyabb, védettebb helyeken alakul ki, ahol viszont létrejön, esőerdői sűrűségű, szinte járhatatlan. A zord időjárás, a kevés talaj, a nehezen járhatóság miatt a sziget lakatlan.

Utazásunk

            Erre a szigetre szerveztünk a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Természetföldrajzi Tanszékéről 4 fős expedíciót a célból, hogy a sziget különlegességének számító karrjait tanulmányozzuk. Előttünk mindössze két francia és egy lengyel expedíció tanulmányozta a sziget karsztját. Puerto Natalesből indultunk egy 14 méter hosszúságú Foam nevű bérelt hajón a szigetre, ahová két napi hajózás után érkeztünk meg (éjszaka nem hajóztunk). A hajó mérete éppen elég volt ahhoz, hogy a két hajós mellett elférjünk. Az orr-részi kabinban 4 fekvőhely volt. Az oda és főleg a visszaút azonban nem volt mentes a megpróbáltatásoktól. A viharos tenger hullámai gyakran átcsaptak a fedélzeten. A fedélzet résein a tengervíz, ill. csapadékvíz becsordogált a kabinba, eláztatva a fekvőhelyeinket és a felszerelésünket. A visszautunk idején a tomboló viharban három hajó süllyedt el.

            Megérkezésünk is sajátságos volt: kikötő híján hajónk egyszerűen felfutott (kifutott) a sziklás, kövekkel kissé elegyengetett partra. Jellemző, hogy a kikötési helytől mintegy 50-100 méter távolságban lévő táborunkban kb. 2 órán keresztül pakoltunk. Nem azért, mert sok volt a holmink, hanem mert az erdő szűk ösvényein a hátizsákokat kézbe vittük, helyenként kézről-kézre adogattuk.

            5 napon keresztül (a 6. napon jött vissza értünk a hajó) jártunk fel nap mint nap a kutatási területre. Ehhez patakokon kellett átkelni, bozótot irtani, a növényhatár felett sziklákon mászni és kapaszkodni, hiszen a viharos szél bármikor elfújhatott, lesodorhatott közülünk bárkit. Az ismétlődő esők, a havazások ellen nem volt védelem. Szerencsére a viharos szélben gyorsan száradtak a néhány perces esőmentes időszakban a holmik.

Karrok a szigeten

            A jól oldódó kőzetek (mészkő, márvány) karsztosodnak. A karsztformák egyik csoportját alkotják a karrok. A karrok az oldható kőzetek felszínén alakulnak ki oldódással. Az oldódásért elsősorban a vízben lévő és ott kialakuló szénsav a felelős. Az oldódás során változatos, de általában kisméretű formák alakulnak ki. Így pl. medence alakúak (madáritató), vályúk, vagy csatornák (ezek lejtésirányba több méter hosszúak is lehetnek). Utóbbiak kanyargós változata lehet a meanderkarr. Meredek, függőleges lejtők csatornái a falikarrok.

            A szigeten a felszíni karsztosodás elsősorban a karrosodásban nyilvánul meg. Ez ott történik, ahol a gleccserek pusztítása miatt a márvány a felszínre kerül. A sziget karrformái nagyméretűek, a Földön itt a legnagyobbak. Így pl. az Alpok karrjainál (ahol a karrok jellegzetesek) tízszer-ötvenszer is nagyobbak lehetnek. Ez a már említett sok csapadékkal magyarázható, de nem csak ezzel. Bármilyen meglepő ebben a szélnek is szerepe van, ugyanis az intenzív és állandó szél növeli a víz oldóképességét (pl. a szénsav kialakulásához szükséges CO₂-t sajtol a levegőből a vízbe). Növeli azonban azáltal is, hogy a vizet egy-egy helyre tereli, ill. a lejtőn visszatartja.

            Az egyirányú szél irányítja az oldást. A felszín nem oldódó részei az ún. maradványformák szélirányúak (Ny-K-i irányúak). A szél által irányított oldás miatt eltérő lesz a szélfelőli (Ny-i), valamint a szélárnyékos (K-i) lejtők karrosodása. A szélfelőli lejtőkön folytonosan kifejlődve fordulnak elő a fodorkarrok. E formák egymás feletti lépcsők és csak a szigeten fordulnak elő. A szélárnyékos lejtőkön szintén teljesen hiányoznak a karrok. A márványra került kőtömbök szélárnyékában a márvány kevésbé oldódik, miáltal ott áramvonalas gerincek (uszálybucka tanúhegyek) maradnak meg.

Képjegyzék

1. kép: Bepakolás a Foamba Natales kikötőjében

2. kép: Kanyargós karr (meanderkarr)

3. kép: Karros maradványforma (a kő mögötti szélárnyékban a felszín kevésbé oldódik)

Jelmagyarázat: 1. szélirány