Expedíció Madagaszkárra

Veress Márton

 térkép  fotóalbum  ábrák

2004. szeptember 16 és október 6. között szerveztünk expedíciót a BDF (NyME) Természetföldrajzi Tanszékéről a Madagaszkári tsingyk tanulmányozására. Az expedíción a tanszékről 5 fő oktató vett részt.

            A tsingy trópusi karsztok gyakori karszttípusa (karregyüttese). Madagaszkáron előfordul az Ankaranai-, a Bemarahai-, Namoroka- és Bemarivo karszton, Madagaszkáron kívül Brazília, Új-Guinea, Nyugat- és Kelet-Ausztrália, Sarawak (Malaysia), Tanzánia és Kenya területén. A tsingy alacsony dombsági karszt, amely a partokhoz közeli helyzetű mészköveken fejlődik ki. A tsingy különböző méretű, oldódásos hasadékokkal feltagolt vidék, ahol a hasadékok között az oldás maradványformái keskeny gerincek és tornyok szövevényes hálózata a jellegzetes. Ezért aztán találó a helyi elnevezés: lábujjhegyenjáró. A madagaszkári tsingyk első kutatói a franciák voltak (pl. Rossi, Salomon).

Néhány információ Madagaszkárról

A sziget 587000 km², közel 1500 km hosszú és 300-500 km széles. Alapzatát idős, kambrium előtti kristályos kőzetek alkotják, amelyre helyenként fiatal vulkáni kőzetek (bazalt) települtek. Karsztos kőzetei, amelyek jura és eocén korú mészkövek a sziget Ny-i részén sorakoznak keskeny É-D-i irányú foltokban, kettős sorba rendeződve.

Madagaszkár szigetének különleges élővilága van. Az afrika kontinenstől elszakadt, a Mozambiki-csatorna kialakulásával.  Ily módon az Afrikai kontinens evolúciós eseményeitől elszigetelődött az élővilága. Ezért a szigeten uralkodnak az endemikus fajok. Közülük talán leghíresebbek a félmajmok. A félmajmoknak számottevő fajgazdagsága jött létre, ezen élőlényeknek változatos, a sziget élőhelyeihez alkalmazkodása során számos fajuk alakult ki. Gyakoriak a tsingyn is. (Itt előszeretettel dézsmálják a turisták élelmét.) Erdőségek (esőerdők) a szigetnek főleg a K-i részén fordulnak elő. A sziget belsejében főleg bozótosok terjedtek el. Egyesek szerint erdőségek nem is voltak, mások szerint a betelepülő őslakosok irtották ki az erdőt.

            A sziget lakossága 18 millió 600 ezer fő. A népesség zöme maláj eredetű, de élnek négerek, arabok és francia telepesek leszármazottjai is a szigeten. Ez utóbbi magyarázata nem csak az, hogy francia gyarmat volt, hanem az is, hogy a szigeten francia támaszpont működött (hadikikötő).

            A szigeten a városok a „civilizáció” (az európai életforma) „szigetei”. Bár egész városok mutatnak lerobbant arculatot, amióta a francia telepesek elhagyták a szigetet.

            A városokon kívül vidéken legfeljebb néhány műút van. Egyébként földutak a jellegzetesek, ezek sem túl nagy sűrűségben, hiszen a sziget jelentős része lakhatatlan. Esős időszakban persze a földutak is járhatatlanok. Emiatt, meg az idő rövidsége miatt, ahol csak lehetett mi repülővel közlekedtünk.

            A falvak sűrűsége sem mondható túlzottan nagynak. Inkább épületcsoportok a jellegzetesek. A lakóházak többnyire egyetlen helyiségből álló bambuszkunyhók, tetejükön pálmalevél borítással. Víz, szennyvízelvezetés, áram nincs. Az asszonyok a kunyhó előtti szabad tűzön főznek. A folyóparton mosnak, a rizst kézi erővel hántolják.

            Madagaszkáron az utazó számára nagyon kellemes az élet. Betegségeket okozó kórokozók, vagy az emberre veszélyes ragadozók a malária szúnyogok, a skorpiók és a krokodilok kivételével nincsenek. Az árak a külföldiek számára nagyon kedvezőek. Ez következik többek között abból, hogy az átlagfizetés átszámítva kb. 1000 Ft. A szállás hotelekben néhány 100 Ft, az éttermi ebéd néhányszor 10 Ft. A turisták kegyeit keresik. Az idelátogató külföldi kevés, főleg franciák. Egykori legionáriusok leszármazottai, vagy a sex turizmusra befizetők. Vannak olyanok, akik innen akarnak feleséget vinni maguknak. Érthető, mert a madagaszkári lányok csinosak.

A felkeresett képződmények

Az Ankaranai tsingy

            A fővárosból szeptember 18-án repültünk Diegó városba, hogy innen az Ankaranai tsingyhez jussunk el. Még aznap autót béreltünk, élelmet vásároltunk. A bérelt autó egy 10 fős lerobbant Citroen, mivel úgy ítéltük meg – helyesen –, hogy az Ankaranai tsingy megközelítéséhez nincs szükség terepjáróra. Az autó bérlete mindössze 20 dollárba került. Tudni kell, hogy Madagaszkáron autót csak vezetővel lehet bérelni. A mi sofőrünk teljesen zöldfülű volt. Ennivalója, sátra nem volt. Indításnál – diesel lévén – gondosan izzított. De mindig csak akkor, amikor már beszálltunk a felforrósodott autóba.

            A tsingyhez néhány órás autózással érkeztünk. Úti célunkig jó aszfaltúton jutottunk el. A tsingy peremén egy táborhelyet alakítottak ki. Ez úgy értendő, hogy a sűrű erdőben néhány sátorhelyet hoztak létre, továbbá néhány szemétgyűjtőt is kihelyeztek. Láttunk néhány csontszáraz mosdócsapot is. A táborhelyhez közel egy büfé is volt, ahol hideg sört lehetett kapni. A sör életmentő volt, nemcsak a hőfoka miatt, hanem azért is, mert a palackozott víz lényegében desztillált víz volt.

            A Nemzeti Park, tehát a tsingy látogatásához belépőt kellett vennünk. Kísérőt is kaptunk, aki csak egy alkalommal kísért bennünket a helyszínre. Később, amikor észlelte, hogy tudunk magunkról gondoskodni, már otthon maradt.

            Az Ankaranai tsingyn Kis- és Nagy tsingyt különítenek el. A Kis tsingy egy völgyközi háton helyezkedik el és csak néhány percnyi járásra volt a táborhelytől. Kiterjedése mintegy 50x100 m. A területén uralkodnak a különböző méretű és alakú tornyok, amelyek a hasadékok közötti gerincek maradványai. A hasadékok csupasz mészkőfelszínen végbement oldódással jöttek létre. A tornyok oldalában óriás rillenkarrok sorakoznak, tetejüket kürtők és madáritatók tagolják. A Kis tsingyt még odaérkezésünk napján felkerestük.

            A következő napon a Nagy tsingyt látogattuk meg, amely. 4 órás gyaloglással érhető el a táborhelytől. Terepjáróval is megközelíthető, de sok időt nem lehet megtakarítani. A terepjárózás időtartama 2 óra. A terep nem volt nehéz, viszont már korán reggel nagyon meleg volt (legalább 30 ^oC). A gyaloglás különösen a lombhullató erdőrészeken volt nehéz árnyék hiányában. A gyaloglás változatosságát egy szakadéktöbör növelte. Ez a képződmény a terület nagyméretű barlangjárata mennyezetének beszakadásával alakult ki. Víznyelőként működik csapadékos időszakban.

A Nagy tsingy hasadékrendszere egy másik szakadéktöbör peremén helyezkedik el (a szakadéktöbör talpán karsztvizes eredetű tó van). A Nagy tsingynek nevezett hasadékrendszer nagyobb kiterjedésű, mint a Kis tsingy területe. Mintegy 200x1000 m-es kiterjedésű területen fejlődött ki. Hasadékai mélyek és keskenyek. Egyes részein a hasadékok között sík tetejű tömbök fordulnak elő (felszínükön madáritatókkal, kürtőkkel, rinnenkarral), más részein a hasadékok között keskeny gerincek sorakoznak.

            A következő 2 napon a tsingyken felméréseket végeztünk, mindkét tsingyre 1-1 napot fordítva.

A Vörös tsingy

            Diegóba visszafelé autózva felkerestünk egy az út közelében található esőerdő részletet. Itt összeakadtunk egy helybeli emberrel. Aki tudott rólunk, nemcsak azért, mert magyarok voltunk. Ennek két oka is volt: egyrészt mert a Nagy tsingyt kétszer is felkerestük gyalog, másrészt mert esténként nem kapott a büfében hideg sört. (A sört jégen hűtötték, így mi esténként a teljes hideg sör készletet megittuk.) Újabb látnivalót ajánlott, a Vörös tsingyt. Másnap értünk jött. A terepjáróval a műútról letérve igen rossz úton közelítettük meg a Vörös tsingyt. Utunk még terepjáróval sem volt könnyű, de a tájékozódás sem. Szerencsére utolértünk egy helybelit, aki a fuvarozás fejében (a terepjáró tetején jutott neki hely) elkalauzolt bennünket a Vörös tsingyhez.

            A Vörös-tsingy nem egy képződmény, hanem képződmény csoport. A szigeten a laterit 5-10 m-es vastagságú. Talajvíz forrásoknál a laterit lokálisan lepusztul. A lateritben kialakult falak a csapadékvíz és a tömegmozgások miatt hátrálnak. Az Indiai-Óceán közelében egyre nagyobb területen bukkan elő a világos színű tengeri homok a laterit alól. Ez gyengén összecementált mésszel. A csapadékvíz a homokos felszínt erózióval és oldással feltagolja. Néhány m-es magasságú tornyok, gerincek maradnak vissza különösen ott, ahol a homok felszínt abráziós kavicsok védik meg a lepusztulástól. Látható, hogy a Vörös tsingy elnevezését színéről, ill. aprólékos feltagolódásáról kapta. Áltsingynek tekinthető, miután nem mészkövön jött létre és az oldódásnak a kialakulásában csak alárendelt szerep jutott.

A Diegói öböl

            Szeptember 26-án Diegóból egy napos kirándulásra ruccantunk ki a Diegói öbölhöz. Ez esetben is autót béreltünk. Úgy látszik az autó díjába egy plusz ember is belefért. Az ő feladata volt, hogy az autó ajtaját becsukott helyzetben minden egyes beszállást követően madzaggal rögzítse, miután az ajtó zárja elromlott.

            Az Indiai-óceán parti zónájában hatalmas (kb. 10x20 m-es kiterjedésű) leszakadt jura korú mészkőtömbök sorakoznak. Egy-egy ilyen tömböt több tucat, méteres átmérőjű kürtők harántolnak át. A kürtők a sziklás part egykori fáinak gyökerei mentén gyökérsavas oldódással jöttek létre, majd tovább fejlődtek a csapadékvíz oldó hatására.

A Bemarahai tsingy

            Diegóból visszarepültünk a fővárosba, ahonnan a Mozambik-csatorna partján elhelyezhető Morandava városába repültünk. A város a parti homokra épült. Itt terepjárót béreltünk, hogy utunk fő célját a Bemarahai tsingyt felkeressük. Szeptember 29-én indultunk. Több folyón is komppal keltünk át. Délután értük el a tsingyt. A Manamboló-folyó parti homokján sátraztunk. Itt is két tsingy van. A folyópartot szegélyező Kis tsingy és a folyótól néhány km-es távolságra a Nagy tsingy. A tsingy egymásra merőleges hasadékok rendszere. A hasadékok a Kis tsingyn nem mélyek (5-20 m közöttiek), a Nagy tsingyn azonban igen. Itt a 120 m-t is elérheti a mélységük.

            A hasadékok falán rengeteg oldódásos forma látható, amelyek a karsztvízszint alatt alakultak ki, de előfordulnak olyanok is, amelyek a falakon lefolyó csapadékvíz oldóhatására jöttek létre. A hasadékok közti felszínek vagy tornyokra különülnek, vagy közel sík felszínű tömbökre. A tömbök felszínét számos karrforma tagolja: így pl. rillenkarr, rinnenkarr, meanderkarr, madáritatók, kürtők.

            A hasadékokat helyenként barlangok szakítják meg. Barlangok azonban a hasadéktalpak alatt is előfordulhatnak. Ezek azonban száraz barlangok. A tsingy legalsó szintjét aktív barlangok képezik, amelyekben a karsztvíz is jelen van.

            A Manamboló-folyó, amely a tsingy jura mészkövén átvágja magát számos, néhányszor 100 m-es barlangot tár fel. A barlangokban akárcsak a hasadékokban cseppkő és mésztufa képződmények is gyakoriak. A mésztufa gyakran szintekre különíti a barlangokat, ill. a hasadékokat.

            A Bemarahai tsingy Nemzeti Park a Világörökség része. Szigorúan védik, következésképp a bejárását is komolyan felügyelik. Ennek megfelelően a pénztárnál az útleveleket le kell adni. A kísérő mindig mellettünk maradt. A tsingy területén tartózkodás szigorúan szabályozott: pl. csak behajlított újjal szabad mutogatni, a szükségleteit sem végezheti el a turista. Mindennek az oka, hogy a madagaszkáriak szerint az ősök szellemei laknak a tsingyn, akiket tisztelni kell. Ez utóbbin nem lepődhetünk meg. Ugyanis a szigeten nagy a halott kultusz. Balázs D. könyvében is olvasható, hogy a rokonok, a halottaikat 4-5 évente kihantolják. Átöltöztetik, majd újra eltemetik. Diegóban mi is láttunk egy ilyen kihantolást. Érdekes módon a fotózását nem tiltották. De további példa is említhető a halott tiszteletre. Amikor a Manamboló folyón hajóztunk, a szurdokfal egyik barlangbejáratánál egy gyolcsba csomagolt halottat láttunk. Kísérőnk szerint mintegy 200 éve helyezték el. Azóta nemcsak rendszeresen „újraöltöztetik”, hanem folyamatosan friss élelmet helyeznek mellé.

            A sok tiltás miatt a munkánk a Bemarahai tsingyn ugyancsak megnehezedett. Viszont a tsingy bejárása viszonylag könnyű, miután a hasadék falakon kapaszkodókat, lépcsőket alakítottak ki, a köteles biztosítás számára fix pontokat építettek ki, vagy vaslétrákat építettek be. Ez különösen a Nagy tsingyn jön jól, a hasadékok nagy mérete miatt.

Elutazásunk napján pirogokon jártuk be a Manamboló szurdokát. A hajózást megszakítva több barlangot is felkerestünk. Tudott, hogy a madagaszkári krokodilok szívesen húzódnak meg barlangokban. Mi barlangunkban krokodilokkal nem találkoztunk. Mindössze a Kis tsiingy közelében láttunk egy krokodil csontvázat. Szerencsétlent a közeli falu lakósai verték agyon, mert tyúklopáson kapták.

            Morondavából még egy utat terveztünk, október 3-án Batalia közelébe, ahol a parti zónában mészkiválás és párhuzamosan annak visszaoldódása történik. Az utunk rossz előjellel kezdődött. A terepjáró vezetője miután a Bemarahai tsingyről visszajöttünk éjszaka nagyon berúgott. Így későn indultunk, nagyon lassan vezetett. (Sőt a vezetést is át kellett vennünk.) Több folyón is át kellett kelnünk. Egyik helyen a folyón karókkal jelölték ki az átkelés helyét (lehet csak, hogy a fizetést kellően indokolttá tegyék a helyiek), másik helyen a folyó két partján az utat sorompóval zárták le. Beláttuk, hogy a rövid idő miatt nem jutunk el a célállomáshoz, ezért visszafordultunk.

            Október 5-én Morandavából visszarepültünk a fővárosba, ahonnan október 6-án indultunk vissza Magyarországra.